Arnold György (Taksony, 1781. június 5. – Szabadka, 1848. október 25.) zeneszerző, karmester, egyházi karnagy.

Zenére kántor édesapja, Arnold József, majd Pöhm Pál, a kalocsai székesegyház karnagya tanította. Gyermekkorát apja munkahelyén, a híres búcsújáróhelyen, Hajóson, majd később Pécsett töltötte. Jogi pályára készül, teljes állású karnagy és zeneszerző lett belőle. Nagyon fiatalon, mindössze tizenkilenc évesen, 1800. április 19-én benyújtotta folyamodványát tanára, Pöhm Pál ajánlásával a szabadkai Szent Teréz templom karnagyi állására.

Mint a nagytemplom zenei felelőse, nevéhez fűződik a rendszeres zenei nevelés elindítása. Majd ötvenéves szabadkai tevékenysége során egy egész kórust és zenekart nevelt ki, a komolyzenei élet elindítója a rendkívül gyorsan fejlődő városban. Nevéhez fűződik Szabadka első, hivatalos hangversenyének a megszervezése, amelyet 1809-ben mutattak be.

Hírneve túlnőtt Szabadkán, annál is inkább, mert tudatosan ápolta kapcsolatait a Délvidéken honos, egymással szimbiózisban élő számos kultúrával. A magyar nyelven, anyanyelvén kívül, beszélt latinul, németül, és megtanulta az akkoriban Szabadkán népes bunyevác nemzeti közösség nyelvét is.

Szabadka első nagy zeneszerzőjét a Szent Teréz-templom (ma Avilai Szent Teréz Székesegyház) kriptájában helyezték örök nyugalomra.